Experience II.

Hosszasan néztük egymást, még a vak is látta mindkettőnkön, hogy zavarban vagyunk. Én rákvörös voltam, ő meg úgy nézegette a cipője orrát, mintha azon valami nagyon érdekes lett volna.
- Basszus - szólalt meg hirtelen, felkapva a fejét. Kis sziszegést hallatott mondatában. -, bocs. Ashton vagyok - mosolyodott el, majd a kezét felém nyújtotta.
Én is elvigyorodtam, majd megfogtam a kezét. Oké, nem nevezhető kifejezetten vigyornak, inkább vicsorgás volt.
Picit megrándítottuk egymás karját, afféle kézfogás volt. Vagy olyasmi.
- Faith. Faith Brooks - húztam szélesre ajkaimat, és a mozdulatomért, picurit pufók mindkét oldalt az arcom. - Örülök - mondta őszintén.
Hogy ne ácsorogjunk annyit, elindultunk a macskaköves úton, és beszélgettünk.
 - Egyébként... Calum miért erőltette ránk ezt az egész találkozósdit? - tettem fel a jogos kérdést.
- Nem t´om - vont vállat. - De megérte. Egy ilyen lányért, mint te, gyönyörűm - nézett rám komolyan, de láttam a száján a mosolyráncokat.
- A... Ashton! - szóltam rá hevesen véve a levegőt, és éreztem, hogy a szívem olyan ritmusra vert, mint amikor izgalmas jeleneteknél gyorsan ütik a dobot. - Ne becézgess! Inkább váltsunk témát - csavargattam egy tincsem idegesen.
- Rendben - vigyorgott rám, afféle "jó fiú leszek, nyugodj le" stílusban. De tudtam, hogy csak tettetett a helyzet. - Miért vagy ilyen szép? - mondta ki a bűvös, csábító mondatot, majd kisöpörte arcomból a hajam. A menekülés szélén voltam, zavaromban idegbajosan gyűrögettem a pólóm alját. Komolyan, már annyira kinyújtottam, hogy egy tehén is elférjen benne.
- Hát... Az uborka nagyon is egészséges, nem igaz? - dobtam be egy témát, és kész, megtört a pohár. Irwin röhögőgörcsöt kapott. Tényleg, Irwin! A szóismétlés gátlásában, így nevezem.☺
- Jól van, Faith. Inkább ne tölts ki egy IQ-tesztet se, mert a végén még szánalmasnak érzi magát az "IQ" szó - vigyorgott a földet nézve, mire felkacagtam.
Ashtonnal végigjártuk az egész parkot. Megismertük egymást családját, csak a húgomat nem mondtam el neki, mert akkor azt hinné, hogy én is olyan vagyok. Elkérte a telefonszámom, mire szégyenlősen hússzor (!) kellett lefirkantanom újra és újra a számomat, a remegő kezem miatt.
Hazaérve a szobámban lepakoltam, és az ágyra vetettem magam. Rezgett a zsebemben a telefonom.

Calum írt egy SMS-t:

"Na, Faith, úgy hallom, jól sikeredet a randi."

Röhögtem egy jót, majd leesett az utolsó szó. RANDEVÚ?! Hova gondol már! Ez csak egy általa "szervezett" találkozás volt. Bruh...
Már ültem volna a gépem elé, abban a tudatban, hogy majd én megjavítom. Amikor már úgy véltem, hogy kész