Felejthetetlen nap... Azok a szemek, azok a tetkók, azok a kiegészítők, az a stílus... Az a fiú... Elkábít. Mit is mondhatnék? Tetszik, sőt, levesz a lábamról! Főleg az, hogy imádom a punk skacokat, ő meg már megtestesítője a tökéletes szónak! Emberek, én.. Uram isten, szerelmes vagyok?!
A reggel tipikus szeptemberi idővel kezdődött, még hagyva maga mellett a búcsút mondó augusztust. A nap, bár gyönyörűen sütött, csak langyosan cirógatta vállamat. Csiripelő madarak, s a szellő meg lendítette a leveleket, gallyakat.
Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, az ablakon ki, de ezt a szép pillanatot félbeszakította egy rohadt
csörgés. Igen, egy rohadt telefoncsörgés.
Nyöszörögve nyújtottam a kezem az éjjeliszekrényemhez, majd megnyomtam a
"hívásfogadását", és fáradtan nyögve beleszóltam volna, ha nem kezdi el az illető. Ki más, minthogy nem
Calum? Á, öreg barátom, hogy sorvadjál el!
- Reggelt, Faith - mondta. Vagy inkább,
kezdte?
- Neked is - mosolyodtam el kedvtelenségem ellenére is.
- Felkeltettelek?
- Áhh, dehogy - kacagtam gyengén.
- Bocsi, na - nevetett. - Ki tudsz jönni a parkba tízre? - váltott sima hangsúlyba.
- Persze. De miért? - húztam fel a szemöldököm kérdőn. Mondjuk, minek is, ha nem is lát?☺
- Bemutatok neked egy fiút - folytatta. Na, mondtam.
Kezdte. -, ugyan olyanok vagytok, csak ő kevésbé szereti a focit.
- ÚRISTEN! Punkos fiú? Punkos fiú? Punkos fiú? - Lélekben ugráltam, mint egy plüssmacinak örülő kislány, de örültem.
- Igen, de nyugodj le - sóhajtott.
- Oké.
- Bocsi, de most mennem kell. Akkor tízkor a parkba. Szia! - tette le.
- Szi...a. Ok. Kösz - morogtam.
Úristen.. Punkos fiú? Jackpot!
Felöltöztem, majd bekapcsoltam a gépem... volna, ha nem írja ki:
"Betöltési hiba történt. Kérjük próbálja meg később."
 |
| Kép.☺ |
Nagyszerű! Bekrepált a gépem! Holnap vihetem el megjavíttatni. De örülök neki!
De abban a pillanatban, amikor a bé betűs szót ejtettem volna ki, SMS-t kaptam Calumtól. Ezt írta benne:
"Itt a kép a fiúról. Már nagyon rég óta ismerjük egymást. Nagyon kedves, úgyhogy ne izgulj!" És egy képet is küldött róla.
Uram atyám! Nagyon helyes!
De inkább nem húzom a szót, készülődni kezdtem.
Először is: smink. Hm. Nem, nem fogom magam kifesteni annyira, csak egy kicsit. Nem leszek olyan, mint a "drágalátos" húgom...
Kezdtem volna neki a produkciómnak, de akkor ismét csörgött a telefonom. Annyira megijedtem, hogy kiejtettem a kezemből a szempillaspirálomat, és sikeresen leöntöttem magam. Idegesen szóltam bele a telefonba.
- Igen Calum? - próbáltam higgadt maradni - Mit szeretnél?
- Miért vagy ideges? - valahogyan előkeletkezett a "telefonon beszélgetünk, de én érzem a mozdulatokat, mert menő vagyok"
érzésem.
- Áhh, semmiért... Csak annyira megijedtem, a csengőhangtól, hogy a szempillaspirálomat kiejtettem a kezemből, de semmi különös!
- Uhh... Akkor én most jövök egy csomag Oreo-s keksszel? - kacagott egy jót, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
- Nem. Csak egy új szempillaspirállal - forgattam vicsorogva a szememet.
A jókedvem átvette a helyet, de mivel a fiú eleve remekül érezte magát, magától nevetett.
- Na, de most komolyan - kezdte el mondani -, tényleg magadra öntötted azt a izédet?
- Szempillaspirál, Calum, még mindig, ázsiai szargombóc. Igen. Miért? Hazudtam én valaha neked?
-
2004, december 22., második osztály...
Kissé lesápadtam a szövegére, s
kirázott a hideg.
- Oké, azt nem kell mondani.. Azt felejtsük el... - mondtam. - de most már ké..
És akkor egy hatalmas sistergés okozta nekem azt, hogy a dobhártyám haldoklani kezdett.
Megszakadt a beszélgetés. Hát, köszi.
"Egyenlege 70 forint alá csökkent. Kérjük töltse fel egyenlegét. Vodafone."
Jó, lassan már a papucsomba se járkálhatok, mert a pofámba csesződik, és robot hangon közli velem, hogy
"túl büdös a lábad, kérlek, mosd meg, és újra agyonnyomhatsz."
Hagytam a mobilom, majd inkább folytattam az outfitem.
A végeredményre büszke lettem, de nagyon. Laza, elegáns, és szép. A smink is lenge lett, szájfény, halovány szempillaspirál használat, a szemhéjaim pedig sötétszürkén csillogtak. És
kész is.
Keményen fél tízre kész lettem, de mivel tudtam, hogy a park a közelben van, nem siettem el a dolgot. Addig megbabráltam a gépemet, és azon vacilláltam, hogy most akkor fellépjek tumblizni, facebookozni, vagy esetességben twitterezni, hogy eltöltsem az időt háromnegyedig? De ebben a gondolatmenetben az a másik gondolat cáfolt meg, hogy induljak el, mert egy; miért is ne? Kettő; elsőre odaérek! Három; lepjük meg a gyereket!
Általában mindig a fiú érkezik meg milliárd esztendőkkel a találkozás megtervelése előtt, szóval - beszéltem magamban.
Megigazítottam a frizurámat, majd kecsesen indultam ki az ajtón.
Eltámolyogtam a megbeszélt helyiségig, majd nagy hüledezésemre, a haverom ott állt a park szélén, egy tüskebokorba bújva.
- Na de te barom - pislogtam unott arckifejezéssel, és az égre meredtem. -, mi a szent pikulámat csinálsz te ott? - röhögtem el a végére magam, érzéseimtől kéretlenül.
- Hát - tápászkodott fel a növényzetből, közben a fájdalomtól nyögött. -... csak kíváncsi voltam. Azt hittem, én érek ide elsőként, de gratulálok, jár a keksz. Győztél... - mosolyodott el, és mélyen kuncogott.
- Harmadik keréknek ne érezd magad - vigyorogtam, tettetett gúnyossággal, mert álcámban kullogott a kedvesség.
- Na, most szépen kotródj haza, te pincsi - löktem meg fiúsan a mellkasát.
- Jól van - nyomott egy puszit a homlokomra, s elviharzott mellőlem.
Mosolyogva fordultam az út felé, majd elindultam.
Közben hátra-hátra lestem, majd az ötödik fordulatnál, elég keményet ízlelt meg a fejem ahhoz, hogy az erősebb lökettől behorpadjon a koponyám. Aú. Ez fájt.
A koppanás irányába biggyesztettem a fejem, és akkor jön az
akkor. Akkor történt meg az, hogy megláttam
őt.
- Eh - vakargatta a tarkóját. Kezén virágmintájú tetoválások, amik nekem
nagyon bejöttek. - Bocs.
- S...semmi - dadogtam félénken, majd az arcom pírbe borult. Megpöcköltem pisze orrom, s a szemeibe néztem.
Ő lenne az?
Írói megjegyzés: Csáó élőlények!
Oké, nem a legkreatívabb, se a legjobb Ashtonos fanfiction ez, de mindent beleadunk az egyik legjobb barátnőmmel. Had mutatkozzak be:
Igazi nevem nem árulom el (muhahaha), de hát na, Jodie Holmes (aka Hemmings.c:). Igen, Hemmo az enyém, emberkék.c:
Barátném se szeretné felfedni magát, de "álneve" Zoe. Zoe Irwin.
Egyenlőre ennyit, de a kérdés az, hogy:
Folytassuk e, vagy egyéb óhaj-sóhaj?:D
Baii, új rész holnap, vagy holnapután.xx
Hosszasan néztük egymást, még a vak is látta mindkettőnkön, hogy zavarban vagyunk. Én rákvörös voltam, ő meg úgy nézegette a cipője orrát, mintha azon valami nagyon érdekes lett volna.
